Egri Eszter: “Amire akarok, arra szakítok időt”

0
19

- Ha jól tudom, csak hétvégére engedtek haza a kórházból, és kedden műtét is vár rád.
Pontosan. A gerincem mellett van egy ércsomó, ami nyomja az izmot, főleg futás közben zavar. Három éve megoperálták már, de újra elkezdett fájni.

- Ezek szerint idén már nem is indulsz versenyen?
Nem, de egyébként sem szerepelt több az idei terveink között.

- Mennyit kell kihagynod?
Nagyjából egy hónapot, aztán kezdődik a kőkemény alapozás. Azért lesz a szokottnál is nehezebb, mert kihagyjuk a fedett pályás idényt, minden energiámmal a szabadtéri versenyekre összpontosítok.

- Nem lesz nehéz egy hónapnyi pihenés után újrakezdeni az edzést?
Az akarattal biztosan nem lesz gond. Csak két napja, hogy nem futok, de máris hiányzik. Fizikálisan pedig talán most vagyok a csúcson.

- Ez meg is látszik az idei eredményeiden…
Hát igen, ez az év jól sikerült. Nyolcszázon alaposan megjavítottam az egyéni csúcsomat, júniusban meg Bajnokok Európa Kupája-győztes lettem Koppenhágában a junior lánycsapat tagjaként. Visszatérve az erőnlétre, idén új edzésterv szerint készültünk, ezáltal lettem ennyivel gyorsabb, az állóképességem pedig az alapozásnak köszönhető.

- Köztudomású, hogy édesapád az edződ. Ez soha nem jelentett hátrányt?
Á, apa nem az a típus. Maximalista, nem enged lazsálni.

- Ezek szerint unod olykor?
Hát… nem ez a jó szó rá, inkább kedvetlen vagyok néha. Nagyon sok versenyen indulok egy évben, és év vége felé már hiányzik a motiváció. Ilyenkor van szükségem apára, aki fel tud pörgetni.

- És te is ugyanolyan komolyan veszed a futást, mint ő az edzésedet?
Úgy vagyok ezzel, hogy ha már nyolc éve csinálom, miért hagyjam abba? Meg egyébként sem akarom, sőt, nem is tudnám. A futás számomra életcél, munka és szenvedély egyben. Képtelen lennék leszokni róla.

- Mennyire nyúl bele a magánéletedbe a sport?
Azt hiszem, egyensúlyba tudom hozni őket. Amire akarok, arra szakítok időt; mindig is azt csináltam, amit szerettem, amihez kedvem volt. A barátaimra is jut elég idő. Ők egyébként szinte kivétel nélkül sportolók, nem szeretem ugyanis a negatív hozzáállású embereket. Magamat is pozitív, erős jellemnek gondolom.

- Az előbb említetted, hogy idestova nyolc éve futsz. Hogyan alakult ki ez a sport iránti szereteted?
Ez nem okozott nagy gondot, a családban ugyanis mindenki sportol, elég egyértelmű volt, hogy én is ezt fogom tenni. Mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy szerintem a jó családi hangulat - mint amilyen nálunk is van – segít a sportban is, nagyban hozzájárul a jó eredményekhez.

- És hogyan derült ki, hogy pont a futás lesz a nagy szerelem?
Elsős voltam, amikor megnyertem életem első Fut az Örsöt. Ez 1993-ban volt, és azóta már nyolcszoros győztes vagyok. Az első négy iskolai évben apa volt a tesitanárom, és nagyon hajtós, kemény órákat tartott. Második osztályban történt, hogy elmentem apa atlétikaedzéseire is. Először heti két alkalommal edzettem, aztán fokozatosan emeltük a terhelést.

- És most már nap mint nap edzel. Mit csinálsz, ha éppen nem futsz? Van hobbid?
A futás. Na jó, a viccet félretéve szeretek moziba járni, és nagy zenerajongó vagyok, sokat nézem az MTV-t (Music Television – a szerk.). De sajnos, szabadidőm jelentős részét a tanulás veszi el. Kell ez is, mert az érettségi után főiskolán vagy egyetemen szeretném folytatni.

- Gondolom, a sport közelében maradva.
Így van. Főleg a sportmenedzserképzés érdekel. Ha abbahagyom a futást, utána is meg kell élnem valamiből.

- De addig még sok idő és sok, beteljesülésre váró álom van hátra…
Ez igaz. Most például azt tűztem ki célul magam elé, hogy jövőre megfussam a szintet az ifjúsági világbajnokságra, ami nyáron lesz Torontóban. képesnek tartom rá magam, mint ahogyan arra is, hogy 28 éves koromig folytassam a futást…

- Ha jól számolom, ebbe két olimpia is belefér…
Igen, és én mind a kettőn részt is szeretnék venni.

- Komolyabb tervek?
Persze, mint minden sportoló, én is az olimpiai aranyról álmodok, de van egy másik dolog, amire sokkalta jobban vágyom.

- Éspedig?
Én szeretnék lenni az első magyar nő, aki két percen belül futja a nyolcszázat. Most még ugyan távol vagyok ettől a határtól, de ha nekem sikerülne áttörni, valószínűleg örökre megjegyeznék a nevem.