Élve befalazott denevérek

0
18

Szinte nem múlik el nap, hogy a média ne számolna be állatkínzásról. Ilyenkor a magát civilizáltnak tartó ember megdöbbenve nézi a hihetetlent: a védekezni nem tudó kutya útszéli keresztre-feszítését, a vasrúdra pofazacskójuknál felfűzött, fájdalomtól nyöszörgő hörcsögök vergődését. S borzasztó zavarban van, amikor olyan, a civilizált világ kellős közepén lezajló, tudatos állatpusztításról hall, mint a néhány országban gasztronómia csemegének számító védett hazai madárseregek kilövése, vagy - maradjunk a közvetlen portánkon! - a budaörsi Patkó u. 1. szám alatti tízemeletes társasházban, az ablaknyílásokban megbúvó denevérkolóniák augusztus eleji élve beszigetelése. Igaz, hogy a denevérek nem tartoznak a kedvenc állataink közé. Indokolatlanul tartunk tőlük, s a mind gyorsabban pörgő mókuskerékben forogva nem is szakítunk időt megismerésükre. Pedig itt élnek a közelünkben. A panellakások külső ablakhézagaiban, ritkán látogatott nyaralók redőnytokjaiban. S bizony van, akit a halk nappali cirregésük, és az ablakpárkányra, erkélyre hulló ürülékük zavar, míg másokat az, hogy a nyári nagy meleg éjszakákon – ha nincs az ablakon szúnyogháló – könnyen a lakásba tévedhet a rovarportyára indult önkényes lakószomszéd. S e hívatlan vendég lehet az úgynevezett korai vagy kései denevér, vagy akár az alig 3-4 centiméteres törpe denevér. A hasznosság szempontjából éppúgy mindegy (a vizsgálatok adatai szerint egyetlen éjszaka alatt akár 1000 szúnyogot és egyéb rovart is elpusztít egy-egy egyed), mint a védettséget illetően, hogy melyik fajhoz tartozik.

Nálunk ugyanis 1901 óta az összes (26) denevérfaj törvényi védettség alatt áll, s a fajok egyes egyedének az eszmei értéke 10 ezer forint. A védettséget a természet védelméről szóló, 1996-ban elfogadott LIII. törvény 43. § (1) bekezdése is megerősíti, amikor kimondja: „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.” Éppen ezért a nyári időszakban csak olyan minimális átalakításokat lett volna szabad a panelépületeken elvégeztetni, melyek nem járnak a frissen született, és még nem repülőképes kölykök elhullásával, és a szülőállatokat sem veszélyeztetik – mondja kérdéseinkre válaszolva Szelényi Gábor, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága zoológiai felügyelője. Ezért kell kikérni például e rések beszigetelése előtt a helyileg illetékes természetvédelmi hatóság előzetes engedélyét, akik egyébként az engedélyeztetés után képzett alpintechnikai cégekkel el is végeztetik a munkát. Ez azért is fontos, mert ezeknek a szigetelési munkáknak megvan a kockázatmentes ideje: ez pedig a késő ősz, amikor már kirepültek a kolóniák. S ha mégis maradna egy-két egyed, azt az említett szakemberek értő módon (grátisz) kimentik a hasadékokból a munka elkezdése előtt. A szakember szerint ez azért is érdeke a hasonló házban élő lakóközösségeknek, mert a bennrekedő állatok pusztulása miatt pénz-, illetve súlyosabb esetekben akár börtönbüntetés is kiszabható, ugyanakkor a rések közé bezárt, nyári nagy melegben rothadó denevértetemek súlyos fertőzési forrást is jelenhetnek környezetüknek. S hogy minderre miért nem gondolt, mindennek miért nem járt utána a Patkó utca 1. közösképviselője, akkor, amikor a lakók megkérdezése nélkül döntött a denevérkolóniák kiirtásáról? Nem tudni. Ahogy azt se, miért nem vette igénybe az egyik lakó által felkínált szakmai segítséget, és miért elégedett meg annyival, hogy a szigetelést végzők megígérték, majd megkopogtatják a paneleket, s a denevérek ettől átrepülnek a szomszéd házra. Tessék?! 

Nos, hogy mi lett a végeredmény? Az a lakó, aki kikötötte, hogy a denevérek lakta ablakai feletti résnek csak 90 százalékát engedi betömíteni - s ez így is történt -, több éjszakán tanúja lehetett az állatok vergődésének, mert az élelemszerzésre indult egyedek így sem tudtak visszarepülni hozzájuk. Ma már úgy tűnik nem maradt életben egyetlen denevér sem. S bár a munkát elvégző vállalkozó állítja, hogy e lakáson kívül néhány helyen még hagytak menekülési rést a nappal benn alvó denevérek számára, az ellenőrzésre kihívott szakemberek meggyőződtek róla, hogy ez nem fedi a valóságot. A kolóniák a nyár kellős közepén halálra, vagyis élve eltemetésre lettek ítélve. Kissé morbid, mintsem humoros az egyik tulajdonos által a közösképviselőnek feltett kérdés: a galambok elűzése - merthogy azzal indult az amúgy tisztának nem nevezhető Patkó 1. háztája megtisztítása -, s a denevérek élve befalazása után mi lesz a nem szimpatikus szomszédokkal?