Kovács Bea Zsuzsa, a robbanás egyik áldozata

0
19

A Pyro-Technic Kft. illegálisan tárolt fekete lőpora nem csak a környéki erdőket, de a közelben élők házát is lángra gyújtotta, porba döntötte. Horváthné, Keller Zsuzsanna egy utcával odébb tartózkodott két ikergyermekével, mikor a házába csapódó törmelék az épületben található két gázpalackot felrobbantotta. Nekik szerencséjük volt, a balesetben a mama és egyik gyermeke csak könnyebben sérült meg, de amikor a huszonéves fiatalasszony hazaérve szembesült vele, hogy mindenük odaveszett, egy pillanatra sötét gondolatok fordultak meg a fejében. A kórház után útjuk a törökbálinti önkormányzathoz vezetett, ahol 40 ezer forint gyorssegélyt kapott az otthontalanná vált család. Csakhogy az újrakezdéshez ez nem elég. A szomszédos önkormányzatnak el is kellett volna helyeznie valahol a károsultakat, de – arra hivatkozva, hogy a robbanás magánterületen történt, ezért nem ő köteles a károkat megtéríteni - nem tudott segíteni. Keller Zsuzsának például egy magánkézben lévő anyaotthonban ajánlottak fel szállást, vagyis a költségeket neki kellett volna állnia. Ezért átmenetileg a testvérénél lakott, majd augusztus végén albérletbe költözött, a tágabb család és a barátok segítségével. 

A fiatalasszonyt néha elfogja a félelem, hogy az egész életét egy jócskán felújítandó házban kell majd eltöltenie. Ráadásul sorozatos csapások érik, hiszen munkahelye sem olyan régen szűnt meg. S az eddig kiegyensúlyozott családban a gyerekek zavarttá és idegessé váltak, annak ellenére, hogy az anyuka mindent megtesz megnyugtatásukért. Egy apró remény az újrakezdésre, hogy Zsuzsa - jó pár sorstársával együtt –kártérítést igényelt a robbanást okozó cégtől, s ennek érdekében feljelentést is tett a cég ellen a rendőrségen. Sajtóhírek szerint a vétkes cég két vezetőjét a rendőrség rövid időre őrizetbe is vette, a károkat pedig a biztosítótársaságok két nap alatt rutinosan felmérték. Csakhogy Zsuzsának - és rajta kívül még többeknek - nem volt biztosítása, így egyhamar nem számíthat kártérítésre.

„Első két nap nem tudtam felfogni mi történt, aztán két napig sírtam”- mondja ma a fiatalasszony. Majd meglepő módon elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy az első pár napban teljesen idegen emberek ajánlottak fel neki kisebb összegeket arra, hogy legalább fogkefét tudjon venni, és azóta is folyamatosan érzi, hogy nem veszett ki az emberekből a segítőkészség. De mégsem építheti a jövőjét mások jószándékára, így bizony ma még nem tudja a választ arra a kérdésre, hogy mi lesz holnap.