Ne veszekedjünk!

0
22

Érdemi, jobbító viták helyett sokat veszekedtünk, és csak időnként engedtük meg magunknak, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy megpróbáljuk megérteni: lehet, hogy a másik bizonyos dolgokról másként gondolkodik, de ő is jót akar. Nekem, neked, a családjának, a városának, az országának. Ez a hangulat jellemzi 2004. decemberében Magyarországot, és bizony Budaörsöt is. Családok, régi barátságok hullottak szét abszolút lényegtelen (igen, lényegtelen, mert nem a kicsalt szavazatokkal megvásárolt hatalom a fontos!), külső, „nagypolitikai” kérdések miatt. Itt helyben ennek a leglátványosabb terepe az önkormányzati képviselőtestület, amikor – a személyeskedő megnyilatkozásokat sem mellőzve - aszerint nyomnak képviselők igen vagy nem gombot például a költségvetésre vagy egy szociális rendeletre, hogy melyik oldalon ülnek, és nem annak szakmai tartalma miatt. De kettészakadtak miatta művészeti közösségek, korábban egységes civilszervezetek, az intézményeink kollektívái és sorolhatnám. Nagyon-nagyon ideje lenne már magunkba nézni és változtatni ezen. Mert nem csak a jelenünket keserítjük meg, hanem a jövőnket is. Gyerekeink ugyanis előbb-utóbb átveszik tőlünk ezt a sok hülyeséget. Ha meg nem, akkor miért is jó, ha szembefordulnak velünk, ha magunkra haragítjuk őket?! 

Fáradtak lehetünk itt Budaörsön azért is, mert túl vagyunk megint egy nagyberuházáson, a Templom tér és a főút rekonstrukcióján, igaz, maradt még munka jövőre is. A legutóbbi önkormányzati ülés egyik vitájának tárgya éppen az volt, szabad-e, kell-e feszített ütemben tovább építkezni, vagy itt az ideje, hogy pihenjünk egy kicsit. Én azokkal értek egyet, akik szerint addig, amíg van még aszfalt nélküli út vagy csatorna nélküli utca, minél gyorsabban folytatni kell a város megkezdett felújítását. Mert hiába akarok én „pihenni”, akinek a háza előtt már minden megvan, annak a rovására, aki nagyon várja már, hogy végre az ő szűkebb környezete is sorra kerüljön.

A főút rendbetétele alatt voltak, akik elveszítették a türelmüket és néhányan a fejüket – emlékeztetnék a forgalomirányító munkásokat lelocsoló polgártársunkra –, de egy most készülő közvélemény-kutatás már azt jelzi, hogy a többség egyáltalán nem, sőt, örül, hogy végre valóban pozitív irányba változik a város arculata.

Karácsonyi mellékletünkben, ha hátralapoznak, találnak egy képet a rendbe hozott Templom téren felállított fenyőfáról. Nem túl magas, talán nem is nagyon szép, de a mienk. S jövőre – ígérik – kettő is lesz belőle. Álljanak hát meg egy pillanatra a fa előtt az esti, kivilágított fényben, és felejtsék el, hogy fáradtak. S örömmel, megbékéléssel a szívükben sétáljanak át velünk együtt a következő, 2005-dik évbe.

Minden kedves olvasóinknak és hirdetőnknek békés ünnepeket, sikeres újévet kíván szerkesztőségünk!