Tizenhét család lakásgondja megoldódott

0
11

A Puskás Tivadar utca egyik legszebb házának ünnepélyes átadására február 17-én délután eljött Gönz Ginga, Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi miniszter is, aki elsősorban azt hangsúlyozta, hogy sajnos ritkán van alkalma hasonló ünnepségeken részt venni. Budaörs városa ugyanis - a rendszerváltás óta először - új szociális lakásokat építtetett. A lakók nevében Balázs Gyuláné és három gyermeke vette át a kulcsot Wittinghoff Tamás polgármestertől. A mama az Auchanban pénztáros, férje – aki forgalmi dugó miatt nem ért oda az ünnepségre – gépkocsivezető. Két nagy fiuk van és egy kicsi, és a háromból két gyerek beteg… S itt hosszan ecsetelhetnénk, hogy milyen lehangoló körülmények között éltek eddig, ám valószínűleg többet mond, ha inkább arról beszélünk, hogy mind a tizenhét, az önkormányzat népjóléti bizottságának döntése nyomán most lakáshoz jutott család – összesen negyvenegy kisgyerek - milyen nehéz szociális körülmények között él, és az önkormányzat segítsége nélkül esélyük sem lett volna ezen változtatni. Ahogy sajnos aligha van rá esélye annak a többi hatvanhét családnak is, akik bár mindenben megfeleltek a pályázatban kiírt követelményeknek, most mégsem jutottak új otthonhoz. Összesen ugyanis százötvenegyen adtak be pályázatot, amiből a városháza népjóléti irodája kizárta azokat, akik nem feleltek meg a pályázati követelményeknek, például nem laknak még öt éve Budaörsön, vagy a család igazolt jövedelme magasabb az előírtnál. S így maradt nyolcvannégy. Közöttük már a népjóléti bizottság állított fel végső sorrendet, több fordulóban mérlegelve.
Mint Riedl Zoltán a bizottság elnöke lapunknak elmondta, a bizottság hetekkel korábban kidolgozott egy szempontrendszert, amiben kiemelt pontszámot kaptak a több gyermeket nevelő családok, a beteg vagy csökkent munkaképességű családtag, előny volt a budaörsi munkaviszony, és tovább szigorítottak a vagyoni helyzet értékelésénél. Figyelembe vették a többgenerációs körülményeket is. Majd valamennyi, az objektív pontozás alapján szociális lakásra jogosult családot személyesen felkereste két-két bizottsági tag, lehetőleg váratlanul. A pontrendszer és a helyszíni tanulmányok alapján felállított sorrend összevetésekor kiderült, hogy az első tíz helyen mindkét listán ugyanazok a családok szerepelnek. Őket tehát a továbbiakban már nem bolygatta a bizottság. A fennmaradó hét lakást úgy osztották el, hogy az eredeti pontrendszer alapján vették sorra a tizedik hely utáni családokat, és azok, akik náluk jártak, élőszóban is részletesen beszámoltak a bizottsági tagoknak a tapasztaltakról. Minden bizottsági tag – beleértve az elnököt – egy szavazattal bírt a most már valóban végleges sorrend felállításánál, majd a tizenhét lakás egyenkénti elosztásánál a tizenhét kiválasztott család között.
A 217 millió forintból létrehozott új házban lévő lakások két- illetve háromszobásak, beépített fürdőszobákkal, konyhával és vendégmellékhelyiséggel. A padlóburkolat járólap és szalagparketta, a falak festettek. A házban hőegységmérő van, és a távfűtés erőssége lakásonként szabályozható. A népjóléti bizottság tagjai közül többen is megjegyezték, hogy ők maguk sokkal szerényebb körülmények között élnek. Sőt, az is felmerült, hogy talán jobb megoldás lett volna, ha egyszerűbb, olcsóbb lakások épülnek, de abból több. Vagy használt lakásokat vásárol az önkormányzat. Magunk között szólva – és lehetőleg nem elrontva a most lakáshoz jutottak örömét -, a felvetés jogos. Ám egyrészt ez a ház szociális lakásoknak épült, így kapta meg az önkormányzat a szükséges hatósági engedélyeket, tehát utólag már nem is lehetett volna piaci áron értékesíteni, és az így befolyt összegből venni több és olcsóbb lakást. Másrészt, mit jelent az, hogy valami túl igényes, túl szép, mihez képest? Ráadásul, mint azt a polgármester is hangsúlyozta az átadáson: a város szeretne további szociális bérlakásokat építeni, illetve azt tervezik, hogy nem csak szociális lakásokat, hanem a piaci árnál olcsóbban bérelhető, de normál bérlakásokat is létrehoznak.
Riedl Zoltán és a bizottság tagjai biztosak abban, hogy ezt a tizenöt (plusz kettő) lakást azok kapták, akik szociálisan a legjobban rá vannak szorulva. És a bizottság elnöke ugyanezt mondja azoknak is, akik a pályázat lezárulta után naponta megkeresik, és ki csendesebben, ki hangosabban méltatlankodik, hogy ő miért maradhatott ki az osztásból. De éppen ezért arra a kérdésre, hogy vajon ezek a családok képesek lesznek-e havonta fizetni - a piaci árhoz képest szerény, de a minimálbérhez képest jelentős - bérleti díjat és rezsit, az elnök, keresgélve a megfelelő szavakat, hogy senkit meg ne bántson, így válaszol: erre nincs garancia. Amire van, hogy az önkormányzattal megkötött bérleti szerződésben a bérlőnek vállalnia kell a ráeső költségek kifizetését, és ha nem teljesíti, a szerződés felbontható. Wittinghoff Tamás szinte ehhez tette hozzá megnyitó beszédében, hogy az önkormányzat a beköltözés után sem hagyja magukra a családokat, mert ők ugyanúgy igényelhetnek lakbértámogatást, mint bárki más. Igaz, a szigorú feltételeknek (egy főre jutó jövedelem, ne legyen elmaradt tartozás stb.) szintén ugyanúgy meg kell felelniük, mint bárki másnak.
Az új bérlakásokat kapták
Az új ház bérlői: Balázs Gyuláné, ifj. Varga Sándorné, Kelemenné Tóth Magdolna, Varga Csilla, Borbély István, Padla István, Nagy Gézáné, Olajos Attila, Bagi István, Nagyné Ódor Emőke, Gattner Istvánné, Gulyás Erzsébet,. Havaj Zsolt, Kőgler Péterné. A kamaraerdei otthonba Burai Tamásné és családja, a Templom téri lakásba Borza Sándor költözhetett be