Vendégségben Polgár Marianne grafikusnál

0
9

- Mióta érdekli a japán művészet?
- Az első japán témájú megrendelésemet öt évvel ezelőtt az FCI Furukawa japán-magyar cégtől kaptam, amelynek a teljesítése a japán kultúra és a japán hagyományok mélyebb ismeretét igényelte. Így tettem meg első ismerkedő lépéseimet a japán művészet felé, ami olyan mértékben elvarázsolt, hogy később, már megrendelésektől függetlenül ihletet adott számomra.
- Miként képes a saját egyéniségét belevinni más kultúrába?
- Nem könnyű feladat. Munkám során számomra lényeges a tradíció megtartása úgy, hogy az ábrázolás mégis újszerű, korszerű és egyedi legyen. A most bemutatott japán képsorozatomban az eddigi tapasztalataimat és élményeimet fogalmaztam meg. A kiállítás azért kapta a „Japán varázs” címet, mert lenyűgözött a japán művészek természetszeretete, magas szintű technikai tudása és könnyedsége, amellyel túlhangsúlyozott, szinte groteszknek tűnő vonalakkal a tájat mesevilággá, a figurákat kecses lényekké varázsolják. Ám a keleti művészeket éppúgy izgatja a kérdés, hogyan lehet művészetük hagyományaihoz illeszteni és alkalmazni az idegen hatásokat, a nemzetközi áramlatokat, mint minket.
- Milyen fő jellemzői vannak a japán művészetnek?
- Művészetükre nagy hatást gyakorolt a kalligrafikus, díszes írásmód, a finom ecsettechnika, amely a szabályosan finom kézmozdulatokhoz szoktatja az embert. A kötöttség és a zárt szabályokkal teli világ megjelenik például az öltözködésben is, amit egy-egy kép megfestésekor, vagy tervezésekor ismerni illik. Rossz szemmel nézik, ha a szokásaikat nem ismerő ember nem a hagyományokat követve jelenít meg valamit egy képen. A kiállításom fő célja éppen az volt, hogy a japán kultúrából ízelítőt kapjon a helyi közönség, ezért a megnyitón a festmények mellett a költészet, a zene, sőt a japán étkezési kultúra is bemutatásra került. Jó ötletnek bizonyult, hogy a képek alá haikukat, természeti képeket kevés szóval, elgondolkodtatóan bemutató versikéket helyeztünk, melyek által egy kis játékos asszociációval a képek hangulata megerősítést, hangsúlyt, és még mélyebb értelmet kapott. Nem gondoltam, és ezért még nagyobb öröm volt számomra, hogy sokan támogatták a kiállítás megrendezését. A Pest megyei és Budaörsi Önkormányzat, a japán cégek mellé felsorakoztak a helyi cukrászdák és éttermek is. Lelkes volt a Jókai Művelődési Központ „csapata” is, sokat segítettek, hogy a vendégek élménye maradandó legyen.
- Mivel foglalkozik még? Hogyan került a pályára?
- Családi indíttatást kaptam. Édesapám remek festő, tőle tanultam először. Szinte alig jártam még, amikor már kiállításokra cipelt magával, így nagyon korán rám ragadt a művészet szeretete. Ekkor még Debrecenben laktunk, ezért lett egyik kedvencem a Tócoskert festője, Holló László. A pályám során szerettem magam sok helyen kipróbálni, vonzottak az izgalmas feladatok. Két területen váltam különösen ismertté, ezek: a reklámgrafika és a heraldika. Az előbbiben egy sor szakmai pályázaton vettem részt, és sokszor nyertem, például az Óbudai Gyémánt kék üvegével I. díjat a Packprint csomagolási versenyen vagy három termékdíjat és a Marketing Pályázat I.díját a 96-os OMÉK kiállításon. De említhetném más megbízásaimat a Zwacktól és más nagy borász cégektől. Amire többek között büszke vagyok, hogy a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy bevezetési kampányának grafikus-tervezője voltam. Másik szakterületem a heraldika, vagyis a címertan. Nagy elismerés számomra, hogy Magyarország első címerművészének nevezett a szakma legjobbja, dr. Bertényi Iván professzor úr. Szeretem a történelmet, amely a címereken is jól követhető.
- Vannak a címerfestő mesterségnek különleges titkai?
- Inkább ennek is szigorú szabályai és hagyományai vannak, amit tiszteletben kell tartani, és a jövő nemzedékének így továbbadni. A címereknél nem nagyon lehet „újítani”, pontosan követni kell az eredeti leírást, akkor jók, ha hűek a múlthoz. Ma ismét kezd fellendülni az érdeklődés a címerek iránt. Büszke vagyok arra, hogy soha nem jöttem kísértésbe és nem vállaltam „hamis” címerek festését, mindig vigyáztam az eredetiségre, a hitelességre. Funkciójuk szerint - a cégérekhez hasonlóan - a címereket is felfoghatjuk korabeli reklámként, amelyeknek sallangmentesen, könnyen felismerhetően kell a lényeget kifejezniük viselőjükről. Én magam eddig mintegy ezer címert festettem meg. Ezek túlnyomó része egyházi, a többi családi és városcímer. Ezeket 1993 óta folyamatosan ki is állítom az ország különböző pontjain. Az egyik legnagyobb kiállításom a millennium évében a budapesti Millennium Szalonban volt, ahol hatszáz főpapi és szerzetesrendi címerem sorakozott a falakon. Másik kedves emlékem az esztergomi érsekek címereit bemutató kiállításom 2002-ben, az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban.
Milyen tervei vannak a 2005-ös esztendőre?
Dunavarsányban „cseresznyevirágzáskor” avatnak fel egy új, 700 főt foglalkoztató új üzemet, s a nagy városi ünnepség kapcsán bemutatják az én japán témájú festményeimet is. 2005 a japán kultúra éve Magyarországon, remélem sokan kostolót kapnak ebből az izgalmas világból.