Miért nem bírta tovább a jegyző a képviselői támadásokat?

0
11

Tevanné dr. Südi Annamáriával az első interjút 2003. áprilisában készítettem, miután az akkori budaörsi képviselőtestület ellenszavazat nélkül megválasztotta Budaörs jegyzőjének. A lap nyomdai átfutási ideje miatt azonban, hogy megjelenéskor aktuálisak legyünk, még Budafokon kerestem fel, a régi munkahelyén, ahol addig aljegyző volt. Most ugyan még itt, az általa megálmodott és hathatós közreműködésével megépült, több építészeti díjat nyert budaörsi városházán találkoztunk, de gyakorlatilag már csomagolt, költözött vissza Budafokra, ahol július közepén - megint csak ellenszavazat nélkül - megválasztották a kerület jegyzőjének, amit október 15-től tölt be.

A budaörsi hivatal dolgozóinak a többsége - erről személyesen szereztem benyomást -, nagyon sajnálja, hogy elmegy. Bár szigorú vezetőnek tartják, de olyannak, aki olyan légkört és feltételeket teremtett, hogy a városháza tavaly elnyerte az év családbarát munkahelye címet. A képviselőtestület tagjainak többsége szintén őszintén sajnálja Südi Annamária döntését. Főként persze a polgármester, Wittinghoff Tamás, aki messzemenően megbízott és támaszkodhatott a jegyző naprakész, kiérlelt szakmai tudására. Ez volt alighanem a legnagyobb bajuk is vele azoknak a polgármesterrel szemben álló - és ülő - jobboldali képviselőknek, akik valószínűleg úgy vélték, hogy terveik megvalósításához útban volt a törvényesség helyi őreként a jegyző. A legutóbbi testületi ülésen, a jegyző munkaviszonyának a megszüntetéséről szóló napirendnél, a gúnyos mosolyokkal nem is igazán próbálták leplezni örömüket. Sőt, akadt egy képviselő - nevezetesen a költségvetési bizottság jobboldali elnöke, Ritter Imre -, aki „együtt érzően” még azt is felajánlotta, hogy a hátralévő két-három hétben a jegyző menjen szabadságra, kipihenni az itteni munka fáradalmait. Kicsit durvábban, de őszintébben fogalmazhatott volna úgyis: akár be se tegye a lábát többé a hivatalba! Hiszen mi szükség is lenne a folyamatban lévő ügyek korrekt átadására? A Budaörsi Napló a képviselőtestület egy-egy konkrét vitája kapcsán - lásd 24 tantermes iskola, éves költségvetés, útfelújítási tervek, ingatlanok értékesítése és így tovább - már többször felhívta a figyelmet arra, hogy jobboldalról nem csak a baloldalt támadják, hanem a politikailag független (!) szakembereket, a hivatali dolgozókat is.

Amiről a választások után egy ideig még lehetett azt hinni, hogy majd megszűnik, és hamarosan a napi, érdemi munkára összpontosít mindenki, de mára kiderült: ahogy telik az idő, a „harci” helyzet inkább egyre mérgesedik. Mert akik szavakban békejobbról, stílusváltásról beszélnek - mint Budavári György alpolgármester (a jobboldalhoz csatlakozott vállalkozók egyesületének vezetője), Ritter Imre és Török István (a Fidesz helyi szervezetének elnöke), azok a vitás napirendeknél továbbra is azt bizonyítják a szavazataik leadásánál, hogy Budaörsön márpedig csak az történhet, amit ők, 13-an a jobboldalon - szemben a baloldali 11 képviselővel - akarnak. Lehet persze erre azt mondani, és hallhattuk is az elmúlt hetekben gyakran, hogy a napirendek 80-90 százalékában ugyanakkor vita nélkül, szinte 100 százalékos egyetértésben dönt a jobb- és baloldal együtt. Ezzel nincs is semmi baj. A probléma ott kezdődik, hogy a tavalyi választások óta, legyen bármilyen meggyőző, szakmailag bármilyen megalapozott egy előterjesztés, arról kizárólag a jobboldali „többség” döntheti el, hogy valóban jó-e, és nem akarnak-e róla éppen vitát nyitni.

Mert ha igen, akkor a forgatókönyv már ismert - emlékezzünk például a Városi Klub vezetőjének a menesztésére - menete szerint a másik oldal véleményére az adott témával kapcsolatban egyáltalán nem kíváncsiak. Ha meg azok mégis elmondják, akkor az nem más, mint politikai hisztéria keltés. És ami a leginkább elszomorító: hogy a többségben lévő képviselők egy-egy ilyen általuk kreált vitás ügynél a hivatali szakemberek véleményére sem kíváncsiak. Minden bizonnyal ezt ismerte fel a nyáron Tevanné dr. Südi Annamária, amikor úgy döntött, bedobja a ringbe a törölközőt, nem harcol tovább. Az ő szavaival, ahogy a legutóbbi testületi ülésen fogalmazott: „Közigazgatási szakembernek tartom magam, ezt tanultam, ezt tartom hivatásomnak. (…) Életcélom a helyi közigazgatás fejlesztése, bebizonyítani, hogy a 21. századi, modern helyi önkormányzás Magyarországon is megvalósítható megfelelő körülmények között. Erre eddigi munkásságom során végig lehetőségem volt, bizonyítani tudtam, hogy alkalmas körülmények között képes vagyok jelentős újításokat véghezvinni. (…) A politikatudomány bizonyította, hogy hatékony közigazgatás-fejlesztés csak többciklusú kiegyensúlyozott politikai irányítás mellett valósítható meg.

Budaörsön 2006-tól megszűntek ezek a viszonyok, a politikai váltógazdaság – egyébként logikus – törvényszerűségei léptek életbe. Az eltelt egy év bebizonyította számomra, hogy személyes életcélomat ilyen körülmények között nem tudom megvalósítani. A dilemma, amely elé kerültem, az volt, hogy a korszerű helyi közigazgatás fejlesztőjének, vagy a politikai váltógazdaság ütközőpontjának szerepét vállalom-e. Úgy döntöttem, hogy az előbbi szerepben hasznosabb lehetek a magyar közigazgatás számára. Erre köteleznek eddig elért eredményeim, elhivatottságom.” A jegyzővel készült interjúnkat - terjedelmi okok miatt - jövő havi számunkban olvashatják. A beszélgetés után azonban Südi Annamária még felhívott, hogy kiegészítse az abban elmondottakat: „Szeretném, ha egyértelmű lenne, hogy a polgármesterrel a kezdetektől az utolsó napig nagyon jó volt a munkakapcsolatunk. Az ő elkötelezettsége nélkül, amellyel a közigazgatási fejlesztési elképzeléseim mellé állt, természetesen soha, semmi nem valósulhatott volna azokból meg.

De ő már az első két hónapban támogatott abban, hogy Budaörs példaértékű legyen, többek között az elektronikus önkormányzat kiépítésében.” Ki lesz vajon a következő, akinek a jegyző után távoznia kell a hivatalból? Pár percre megpróbáltam magam beleélni az irodavezetők, a helyetteseik és a munkatársaik helyzetébe. Bármilyen jónak is tartanám magam szakmailag, és bármennyire is tudnám, hogy politikailag független vagyok, vagy esetleg csendben – hiszen munkakörömből adódóan nem hozhatom nyilvánosságra - éppen jobboldali elkötelezettségű, bizony most félnék. Félnék, hogy vajon a többségben lévő képviselők mit gondolnak rólam, és elveszíthetem-e a családom biztonságát jelentő állásomat. Ezért titkon figyelném, hogy kivel és miről beszélgetnek a kollégáim, kinek és mit mondanak rólam a hátam mögött, és rettegnék, hogy én magam kinek és mit mondtam. Nesze neked, családbarát munkahely!