Szubjektív

0
20

Jól politizálni lehetetlen párbeszédek sorozata nélkül – mondta egy New York-ban élő magyar történész, Vermes Gábor. Bizonyára igaza van. Csakhogy, azt már megtapasztaltuk, hogy a politika nem mindig igényli a következetes párbeszédet. Egy ország állapotát felettébb eltérően lehet megítélni. Most azonban, október 3-án Budaörsről, lakóhelyünk jövőjéről döntünk, s ez alighanem sajátos meggondolásokat igényel. Mit szólunk a városról? Miként ítéljük meg önnön helyzetünket, a továbblépés lehetőségeit? Tom Daschle népszerű szenátor volt az Egyesült Államokban. Ő mondta: „Ha akarod, hogy megválasszanak, tanulj meg beszélni. S hogy ha azt akarod, hogy újra megválasszanak, akkor tanulj meg másokat meghallgatni.”

Hát, igen. A politikai elemzők szeretik szép, logikus rendbe rakni, s úgy értelmezni a közélet cselekményeit. Többnyire másodlagosnak tartják viszont az érzelmi terepet. Daschle úr valószínűleg azért vált népszerűvé, mert odafigyelt az emberek érzelmi megnyilvánulásaira. Márpedig ez most, 2010 őszén, miként volt már a tavasszal, a legkevésbé sem elhanyagolható. Emóciókkal nem lehet vitatkozni, legfeljebb más érzéseket kelteni. Nekünk, budaörsi polgároknak is nyilván megvannak a magunk érzései a várossal kapcsolatban. Kinek ilyenek, kinek olyanok. Engedjék meg nekem, hogy egy általam felettébb kedvelt német írónőre, európai politikusok sorának szellemi támaszára, Marion von Dönhoff bárónőre utaljak: az emberekben mindenütt él az őszinte vágy egy értelmes életre.

Igen ám, de választás idején feltesszük magunknak a szikár kérdést: hogyan is áll a kassza? Ezért aztán igyekeztem utánanézni némely számoknak. Ebbéli törekvésemben különben bárki követhet, mert közérdekű, mindenki számára hozzáférhető adatokról van szó, csak egy kicsit keresgélni kell a budaörsi önkormányzati honlapon. Az alaphelyzet kétségkívül az – bár jelentkezzen, akinek ezzel meglepően újat mondok –, hogy a város gazdasági erejét éveken át meghatározó, folyamatosan emelkedő bevételek (főként az adóbevételek) először tavaly, majd az idén számottevően zsugorodtak. Ehhez járult a központi forrásjuttatás csökkenése. Jó hír viszont, hogy minden jel arra mutat: 2010-ben várhatóan teljesül a tervezett – emlékeztetek rá: a korábbiaknál szerényebb – adóbevétel. Mivel az adóbevételek jelentős részét a helyi iparűzési adóbevétel képezi, ezért célszerű annak várható alakulását vizsgálni. Senkit sem szeretnék számok tömkelegével untatni, ám azt gondolom, néhány alapadat még nekünk, többé-kevésbé laikusoknak is megbízható információval szolgálhat. Szóval, az említett meghatározó adónemből az idei évre tervezett bevétel 7,2 milliárd forint. Ebből az első félévben befolyt 3,1 milliárd, durván 43%, ami szerintem nem rossz. Legalábbis olyan összevetésben, hogy az előző években is nagyjából ilyesmi arányt hozott az első félév – na jó, a válság előtt kissé jobbat, de nem lényegesen. Mármost, ha ehhez hozzáveszem, hogy a második félévi adóelőleg összege csaknem megüti a 3,5 milliárdot, s az adóelőleg-feltöltésre (a vállalkozók értik, miről beszélek) várhatóan befolyik 630 millió, akkor úgy nagyjából kijön a tervezett 7,2 milliárd. Ez persze amolyan pillanatfelvétel, ami nem lényegtelen, de csak a bevételek egy részére fókuszál. Ezzel együtt, ha előre óhajtunk tekinteni – márpedig miért ne kívánnánk –, akkor fel kell térképeznünk, hogy milyen fejlesztési elképzelések valósíthatók meg az elkövetkező években.

Akárhonnan nézem, s bárki bármi mást állít vagy ígér, szerintem a pőre valóság az, hogy szó sem lehet itt sokmilliárdos, gigantikus beruházásokról. A jövő évre nézve például a Pitypang Bölcsőde, a Templom téri bővítés és a Hársfa utcai óvoda már bőven kimeríti a pénzügyi kereteket. Én már csak azt mondom, hogy csodák nincsenek. Aki ilyet ígérne, visszakérdeznék: nem kellene-e keresni az intézményhálózat, az önkormányzati vagyon hatékonyabb működését szolgáló megoldásokat? Nem kellene-e nagyon tudatosan a városba vonzani kifejezetten magas hozzáadott értéket előállító, kutató-fejlesztő vállalatokat? Amelyek befizetései meglódítanák a bevételeket. S ha ezzel netán egyet lehet érteni, vajon nem lenne-e szükség átgondolt, tudatosan felépített és következetesen megvalósított városmarketingre?

Budaörsnek eddig talán nem volt ilyesmire szüksége. Az extenzív fejlesztés lehetőségeinek kimerülése, a város voltaképpeni „megtelt” állapota azonban – szerintem legalábbis – nem tesz mást lehetővé, mint kifinomult minőségi fejlesztést, és ehhez bizony, miként sok más európai város példája bizonyítja, elengedhetetlen a megfelelően csiszolt kommunikáció. Visszatérnék azonban Vermes professzor úr szavaihoz, aki New York-ban, Kossuth ottani szobránál mondta, március 15-én: „Egyetlen demokrácia sem problémamentes, de a viták a nemzet jelenéről és jövőjéről konstruktívak kellenek, hogy legyenek.” Kérem Tisztelt Olvasóimat, hogy a „nemzet” szó helyett szíveskedjenek a „város”-t beilleszteni.