Helyzetjelentés a kennelektől

0
13
állatmenhely

Egy viszonylag hosszú bekötőúton kell áthaladnunk, hogy a budaörsi állatmenhely bejáratához jussunk, Budaörs és Törökbálint határán, távol a lakóházaktól. Aki először jár erre, nem is könnyen akad rá, de a helyiek útbaigazításának köszönhetően azért előbb-utóbb mindenki megtalálja. Odaérve azonban nagyon pozitív látvány fogadott. Rendezett felszerelések, szalmabálák, játékokkal felszerelt ketrecek. Jöttemre ugyan ugató, de csóváló farkú kutyák és mosolygós menhelyi dolgozók köszöntöttek. A kennelekben kisebb, nagyobb kutyák ugrándoztak, várakoztak, az ajtó melletti dobozban pedig egy nagy vörös cica aludt.
Az állatok egészségére ügyelvén, a kapuban egy gyors cipőtalp fertőtlenítést követően, bele is vágtunk az aktuális feladatokról szóló beszélgetésbe. „A téli időszak mindenképpen változást jelent, mind az állatoknak, mind az itt dolgozóknak. Az időjárás miatt a kennelekben, ketrecekben fáznak az állatok, ebből adódóan a cicák, a kölyökkutyák valamint a beteg állatok fűtött konténerekbe kerülnek, de sajnos ezt nem tudjuk minden állatnak biztosítani – mondja Berta Katalin.  – Tehát ilyenkor annyival szaporodnak a teendők, hogy lehetőség szerint, minél melegebb helyet kell biztosítani az állatoknak, például be kell alájuk szalmázni, ügyelni kell a vizükre, nehogy befagyjon, illetve kalóriadúsabb táplálékot kell nekik biztosítani, mint mondjuk egy meleg nyári napon. A hidegebb hónapok valóban mindig keményebbek. Továbbá, érthető módon hűvösebb időben az önkéntesi élet is alábbhagy, de ezt bele lehet kalkulálni a menhely életébe – teszi hozzá. - Mindazonáltal egyáltalán nem panaszkodunk, hiszen a hidegebb idők ellenére sok önkéntes jött sétáltatni, illetve egyéb, kisebb dolgokban segíteni. Viszont most már itt a jó idő, hamarosan nagyobb lesz a mozgás”.
Itt a beszélgetésünk megszakadt egy kis időre, mert kisebb farhát kiegészítés érkezett a menhely számára. Majd utána betért két lehetséges gazdi jelölt, akik rögtön a kennelek felé vették az irányt, egy fekete, vágott farkú cica felé. De térjünk vissza Katalinhoz: vajon milyen segítségre lenne még szükségük? A téli szezon kezdetén szokták például kiírni a takaró gyűjtést, szalma- vagy konzervtámogatást, ami továbbra is jól jönne. És a már említett önkénteseket mindig nagyon várják, legyenek akár sétáltatók, akár olyanok, akik az állatok helyének a rendbetételét vállalják, edények elmosását, házak javítását, cicák helyének a fertőtlenítését vagy az állatok szállítását. „Szóval tényleg minden segítség nagyon jól jön nekünk, és nagyon köszönjük az eddigi önkéntesek munkáját” –mondják.
Az önkéntesség feltétele, hogy aki bemegy a kutyák közé, annak be kell tölteni a 18. életévét, valamint alá kell írnia egy önkéntességi szerződést, egy nyilatkozatot, amelyben elfogadja a menhelyre vonatkozó általános szabályokat. „De persze gyerekekkel is lehet jönni, szóval ez senkit ne tántorítson el, csak ebben az esetben a szülőnek nyilatkoznia kell, hogy a gyereket a kennelekbe nem viszi be” – tudjuk meg.
Jelenleg körülbelül 40 macska és 120 kutyus él a menhelyen. Igen, itt cicákat is befogadnak, ami másutt nem jellemző.  A telepek többségében csak kutyákat tartanak, de szerencsére egyre több emberhez jut el, hogy aki macskát szeretne hazavinni, annak Budaörsön érdemes keresnie.
 Igen jó, szinte száz százalékos a behozott és befogadott állatok aránya. Az előző évben például nagyjából 300 állat került ide, és hozzávetőlegesen ennyi gazdára talált.  De amelyik állatnak nem találnak befogadót, azt sem altatják el – bár a törvény megengedné -, hanem „itt maradnak velünk a menhelyen és élik életüket. Ha helyszűke is van, mi mindig kitalálunk valamit az állatok normális elhelyezésére” – szögezi le Bosnyák Edit.
Az utolsó nagyobb örökbefogadási nap tavaly novemberben volt, ezért azt követően, illetve a már említett tél miatt mostanában kevesebb állatot vittek haza, „de még így is azt lehet mondani, hogy az akkori akció pozitívan zárult”.  A következő most tavasszal lesz, az időpontot és a részletes információkat a menhely internetesen oldalán követhetik a látogatók és a jövőbeli gazdik.
Fontos kérdés, hogy ha egy láthatóan jó állapotban lévő állat kerül a menhelyre, vajon mi okozza a legnagyobb problémát? „Nagyon sok nem regisztrált kutya érkezik. Az állatban van ugyan csip, viszont ahhoz nincs hozzárendelve a tulajdonos elérhetősége, mert az állatorvos vagy az, aki a beültetést elvégezte a kutyán, nem vitte be a központi adatrendszerbe a szükséges információkat”.
Végül még egyszer röviden a menhely támogatottságáról: „Ilyen szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyunk – mondja Bosnyák Edit -, mert sok támogatója van a menhelynek, amit ez úton is köszönünk nekik. Leginkább különféle eledeleket kapunk, áruházaktól lejárt szavatosságú hús termékeket, menzai maradékokat, tápokat, így ezekre szinte egyáltalán nem kell költenünk. És az állatok főzött ételeket kapnak, ami nagy szó ilyen mennyiségben.”
Aki tehát segíteni szeretne, az a menhely honlapjáról (www.budaorsiallatmenhely.hu) illetve a facebook oldaláról (https://www.facebook.com/budaorsiallatmenhely?fref=ts) tájékozódhat. Főként az utóbbi egyre látogatottabb. A mára majd’ 5000 kedvelővel büszkélkedő portál láthatóan jól működik. Naponta frissülő posztokkal, gazdira váró állatok képeivel, vagy aktuálisan befogadott, talált kutyusokkal, cicákkal találjuk szembe magunkat. Olvashatunk sikersztorikat a befogadásokról, valamint az aktuális hírekről értesülhetünk.
 

 

állatmenhely