Az egykori iskola majd Posta épületében ezen a hétvégén is egy színdarabot mutattak be, az egyik nagyobb helyiségben pedig tárlat nyílt. Miközben romos és a sorsára vár. A kettő azért nincs ellentmondásban, mert amíg a történészek és az építészek a helyreállítást, a felújítást készítik elő, addig a helyi művészek illetve civilek ideiglenesen vehették birtokba. Az önkormányzat hosszabb távon is kulturális funkcióra szánja.
De mikor is épült és mi az eddigi története? Szeptember 21-én vasárnap délután három történész Gömöri Judit, Csomortány Levente és egy építész, Krahling János, illetve Budaörs főépítésze, Mártonffy István kalauzolta végig az érdeklődőket az emelettől a pincékig.
Gömöri Judit előadásából kiderült, hogy az 1700-as évek végén Zichy Péter illetve inkább felesége gróf Bercsényi Zsuzsanna építtette, aki azonban nagy valószínűséggel soha nem lakott benne, hanem csak gazdálkodásra vette igénybe. 1764-ben a Magyar Kamara tulajdonába került. Az 1774-es térképeken és műszaki terveken látszik, hogy a mai jellege akkor alakult ki. A község már jóval a grófnő halála után, 1883-84-ben vásárolta meg iskolának. A 19. századból kevés információ maradt fenn, amit tudni lehet, hogy az irgalmas nővérek vették át a használatát. Még a huszadik század első felében is idejártak hozzájuk iskolába, a budaörsi kislányok, a mai 80 körüli dédik.
Az épület eredetének a kutatására az önkormányzat adott a történészeknek megbízást, a tervezett helyreállítás megalapozásához. A fő forrásaik a korabeli térképek, a mérnökök rajzai, a képeslapok és fotók, és persze a helyszíni kutatások, amelyekkel ellenőrzik a levéltárban talált adatok valódiságát. A sétánk közben ezért láttunk több helyen megbontott falakat, hiszen a vakolat alatti rétegek, az ott talált építőanyagok, üregek (benne egy 1952-es újság) mesélik el igazán a múltat. Sokat elárulnak továbbá a nyílászárók, melyek nagy részét ugyan már többször kicserélték, de még mindig vannak benne például nyolcvan-kilencven éves ablakok. A beltéri ajtók zöme „csak” harminc-negyven éves. A kovácsoltvas korlát azonban még háború előtti. A főutcára néző homlokzat illetve az emelet az írásos emlékek tanúsága szerint az 1927-28-as években került rá a korábban egyszintes, hosszú épületrészre. A község lakossága a bővítést fával támogatta. Más helytörténeti kutatások szerint az épületben egykor kápolna is volt, de ennek építészeti nyomait a felkért szakértők nem találták a meglévő épületrészekben. Ahogy azt is pontosították, hogy kastély lett volna. Ez ugyan nem építészeti, inkább terminológiai probléma – mondta Gömöri Judit -, de pontosabb az udvarház kifejezés. S bár az épület hátsó részében volt lakórész, elsősorban présház és pince.
A „nem kastély” a múltban tehát volt óvoda, iskola, majd a nyolcvanas évek közepétől posta. És mi lesz benne a jövőben? Erről Mártonffy István beszélt, hangsúlyozva, hogy semmi nincs még eldöntve és a jelenlegi képviselőtestület már nem is hoz döntést. Hat javaslatot mutatott be a felújításra, olyan variációkat, amelyekből három nem változtat az épület mai jellegén, három igen. Az alapvető funkció a művelődési ház átköltöztetése, amelyik azonban jelenleg a Szabadság úton jóval kisebb alapterületen működik – közösen a színházzal -, mint amekkora az új épület lesz. Ezért itt kapna helyet még a nyugdíjas klub és más civilszervezetek, de elférne szálláshely és kávézó és egy turisztikai központ is. A két, hatalmas pincerészben pedig bowling klub, söröző stb. kaphatna helyet. Bár felmerült egy mélygarázs elhelyezése is alatta, ezt ,úgy tűnik, elvetették. Fent a nagyterem mérete és formája is különböző a hat terven, és van hagyományos meg újszerű is az elképzelések között.
Az egykori Bercsényi udvarház ugyan nem nyilvántartott műemlék, hanem „helyileg védett épület”, de kétségtelenül Budaörs egyik legrégebbi és a városkép szempontjából legfontosabb épülete. (Korábbi cikkünk: http://www.budaorsinaplo.hu/multunk/20140921/a-bercsenyi-kastely)
