Telente 300-400 ember hal meg Magyarországon a hideg miatt. A legfrissebb adatok szerint ezen a télen eddig 76-an, és vannak, akik fűtetlen otthonukban, de többségük az utcán. Egy 2013-ben készült közvélemény-kutatás eredménye, hogy a lakosság 69%-a szerint egyértelműen inkább segíteni kellene a hajléktalanokat és csupán 2%-a szerint kellene inkább büntetni. Ezt az éppen akkor szigorodó, a hajléktalanságot börtönnel fenyegető törvényi változások idejében mondták.
Budaörsön évek óta stabilan mintegy 20-30 ember él fedél nélkül. A város önkormányzata a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével gondoskodik az ellátásáról. Ennek értelmében a szeretetszolgálat látja el a „Budaörs területén életvitelszerűen élő és tartózkodó hajléktalanok” alapszintű egészségügyi ellátását, utcai szociális gondozását. Továbbá nappali melegedőt üzemeltetnek számukra, gondoskodnak a szállóikon az elhelyezésükről, illetve szociális szakellátást nyújtó intézményekbe történő irányításukról.
A budaörsi önkormányzat által fenntartott Esély Szociális Társulás Szociális és Gyermekjóléti Központ és a szeretetszolgálat munkatársai megállapodást kötöttek a rászoruló hajléktalanok érdekében működtetett jelzőrendszer kialakításáról. A lakossági tájékoztatás is együttműködésben valósul meg, plakátok, szórólapok formájában, illetve a helyi médiumokban történő felhívásokkal. Folyamatosan érkeznek jelzések a lakosságtól, valamint a szeretetszolgálat és a Családsegítő Szolgálat munkatársai rendszeresen járják a várost és környékét, hogy megtalálják és segítsék a rászorulókat.
Miért kerülnek az emberek utcára? A háttérben gyakran szerepel a krónikus- illetve szenvedélybetegség, pszichés problémák, illetve a válás, a társas kapcsolatok hiánya és persze az anyagi problémák. Tehát a megoldás is komplex, átfogó segítséget igényel.
Az együttműködés a Szeretetszolgálat és a Családsegítő Szolgálat munkatársai között a kölcsönös bizalom légkörében, magas szakmai színvonalon valósul meg – mondja Károly Katalin, az Esély vezetője.. - Rendszeresen sor kerül közös esetmegbeszélésre. Telefonon szinte naponta tartja a két csapat a kapcsolatot.
A szeretetszolgálat speciális buszával rendszeresen végez TBC szűrést a hajléktalanok körében, elsősorban megelőzési céllal, de ahhoz, hogy valaki bekerülhessen az intézményi ellátásba, előfeltétel is a negatív lelet, vagyis, hogy nem fertőző beteg. Budaörsön az utcán csak az marad, aki a hajléktalan szállón való elhelyezést kifejezetten visszautasítja – folytatja a szociális szakember. – Nekik pedig másként igyekszünk javítani a helyzetükön, téli ruhaneművel, takaróval, hálózsákkal, élelmiszerrel, napi péksüteménnyel”.
A szociális munkatársak feladata még a szociális- és egészségügyi ügyintézés, munkaközvetítés, rehabilitációs- és egyéb szociális intézménybe történő elhelyezés, albérletkeresés. A Családsegítő Szolgálat álláskereső klubot, illetve a szenvedélybetegséggel küzdők számára csoportfoglalkozásokat szervez. Rendszeresen közvetítenek ruha- illetve élelmiszer adományt. A fő cél pedig az, hogy amennyiben lehetséges, a hajléktalan kerüljön vissza a családjába..
Ugye hallották már azt a mondást, hogy a hajléktalan télen fázik és éhezik, nyáron azonban jelentősen javul a helyzete, mert már csak éhezik? A tél valóban krízis időszak. Nem tudjuk, hogy az idén még hány hetet kapunk a fagyokból, de jó lenne, ha nem növekedne már tovább a bevezetőnkben említett, emiatt bekövetkezett halálesetek száma.
A gondozási tevékenység azonban évszaktól függetlenül nagyon fontos. A kialakításában elődleges szempontként szerepel a hajléktalan egészségügyi rehabilitációja, szociális- és anyagi rendezése, hogy a pszichés állapota stabilizálódjon. Hogy legyenek személyes támogatói és - lehetőség szerint - tartós lakhatási lehetőséghez jusson. A két szervezet (az Esély és a szeretetszolgálat) együttműködésével Budaörs igyekszik olyan integrált szociális szolgáltatás kialakítani, amely igazodik a hajléktalanok állapotához, korához, egyéni adottságaihoz. A személyre szabott segítség az igazi.
„Egyszerre megható és örömteli a lakosság, a civil szervezetek és a helyi nagyáruházak nagylelkűsége – mondja még Károly Katalin. - Rengeteg adomány érkezik, amelyet valóban a rászorulóknak tudunk továbbítani, sok esetben akár életmentő jelleggel is. Ezekkel persze nemcsak a hajléktalanoknak, hanem nehéz helyzetű gyermekeknek és családoknak, egyedülállóknak, kisnyugdíjasoknak is tudunk segíteni.”
Egy korábbi cikkünk után egy olvasónk azt javasolta, hogy mutassuk be a budaörsi hajléktalanokat, fotóval, és írjuk meg a történeteiket. Miután a napokban néhányukkal elbeszélgettem itt a budaörsi buszvégállomáson, letettem erről. Mert nincs tipikus történet! Van közöttük vidékről a fővárosba jött, iskolázatlan férfi és nő, van olyan, aki itt élte le a családjával az élete nagy részét, majd miután elvált, utcára került. Egyikük például a szintén itt lakótelepen élő lányáról és unokájáról mesélt sokat, nagy szeretettel, és a szavaiból egyszerűen nem derült ki, miért él akkor az utcán és nem náluk. De ez nem is tartozik ránk! Továbbá van olyan is, aki több diplomás, nyelveket beszél, és azt állítja, azért lett hajléktalan, mert kirabolták és a lakását elvették. De annyi a tisztázatlan részlet, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindez így igaz. Szociális támogatást van, aki kap, van, aki meg sem kísérli kérni. Inkább kölcsönkér, amit persze nem tud visszaadni. Több hajléktalan vállal kisebb alkalmi munkákat, viszont napi szinten inkább a kukázás a jövedelemforrás. Ahány ember, annyi sors.
Mi az, amit tegyünk, tehetünk értük? Felhívhatjuk a megadott telefonszámot, és megkérdezhetjük, hogy vajon a szociális munkások tudnak-e már az adott hajléktalanról, vagy arról a nem hivatalos „melegedőről”, ahol több utcán élőt is gyakran látni. És igen, ha megtehetjük, adhatunk élelmiszert, ruhaneműt, takarót, akár közvetlenül, akár a szeretetszolgálaton keresztül. Csak egyet ne tegyünk: ne fordítsuk el a fejünket, ha hajléktalant látunk! Ne dobassuk ki őket a biztonsági őrrel például a hipermarket étkezdéjéből! Ne tetessünk ki szögeket a ház falához, ahol gyakran üldögélnek, mert felszáll a meleg! (Sajnos mindez így megtörtént.) Egyáltalán: legyünk emberségesek!
Persze a segítő szándékkal pórul is lehet járni. Tudok olyan itt a budaörsi lakótelepen dolgozó fodrászról, aki rendszeresen mosta egy hajléktalan ruháit, beengedte melegedni az üzletébe, ételt adott neki, s tette ezt, amíg a vendégei közölték vele, hogy ha nem küldi el, máshoz fognak járni. No meg olyanról, hogy a megsegített hajléktalan mindenféle lejárató hazugságokat pletykált másoknak azokról, akik szállást, ételt, kisebb összegeket adtak neki. És bizony volt olyan, aki amikor kihívta az orvosi ügyeletet, más meg a mentőt, mert azt hitte, rosszul van a padon fekvő ember, nem dicséretet, hanem leszúrást kapott a kiérkező ápolóktól, mondván, hogy s hajléktalan csak alszik és igazi betegtől vették el az időt. A megoldás ez utóbbi esetben, hogy rázzuk meg és kérdezzük meg előbb, mi a baj, tehetünk-e valamit. Az előzőekből pedig az a tanulság, hogy ismerjük meg előbb, akinek komolyabb támogatást adunk. Vagy mégsem?
A szegénység, a hajléktalanság nagy gond. Az, hogy rendelettel tiltsák ki az utcán élőket, ahogy tették azt a fővárosban és több vidéki városban, Budaörsön senkinek nem jutott eszébe. Viszont a segítség, az Esély vezetőjének a köszönete ellenére, nálunk sem az igazi, van még mit tenni! És nem csak az önkormányzatnak vagy a Máltai Szeretetszolgálatnak, hanem mindannyiunknak!!!
A sorozat cikkei:
http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150107/ne-csak-karacsonykor-segits
http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150121/hogyan-segits-ha-hajlektalant-latsz-2-resz
