Kiss Áron, aki köpenyével körbeöleli a gyerekeket

0
53
5240.jpg

Kiss Áron (1845-1908) neve a kamaraerdei, egykori Erzsébet Otthon falán a Magyar Pedagógiai Társaság egyik alapítójára, egykori titkárára emlékeztet, aki a 19. század végén élt. Ő volt a budai tanítóképző igazgatója is, és a tanszermúzeum létrehozója. Pedagógus és valóságos polihisztor. Ám ez akkor nem csak őt jellemezte, hanem kortársai többségét a társaságban, hiszen szépírók, műfordítók  irodalomtörténészek, klasszika-filológusok is voltak, amellett, hogy későbbi matematikusok  tanítói, tanárai. Heinrich Gusztáv, Ponory Thewrek Emil, Mosdóssy Imre, Alexander Bernát, Badics Ferenc, Beöthy Zsolt, Verédy Károly és mások gazdag pályájuk egy részét áldozták azért, hogy a századvégi modernizációs hullámban a pedagógiának is legyen - annyi más ekkor létrehozott egyesület mellett - saját tudós társasága. Hogy tudós közösségükben kikristályosodjék Schneller, Kármán, Fináczy nyelvén, tollán az, amit alapvetően a modern  magyar neveléstudománynak nevezünk.

Ebben a tiszteletre méltó körben ügyködött tehát a jogi és bölcsészdoktor Kiss Áron pedagógus, aki 1845-ben született Porcsalmán, és már pataki diákként tanított nála fiatalabbakat. Később tankönyveket írt, szerkesztett, verseket, történeteket alkotott, két évtizedig a Néptanítók Lapjának szerkesztője, mindenese volt. Társaságok, egyesületek alapítója és lelkes motorja. Mindezek mellett összegyűjtötte a gyermekek játékait, így született az első hazai játékgyűjtemény. és bejárta kollégájával, Király Pállal nem csak az ország nevelési intézményeit, de fiatal igazgató-tanítóként, 27 évesen Európát. Járt a bécsi Paedagogium, Prága, Drezda, Gotha és Karlsruhe pedagógusképző intézményeiben és szemináriumaiban. Majd két év múlva Olaszországban és Svájcban tanulmányozta az ottani oktatásügyet. Tette, tehette mindezt a honi pedagógia ügyét felkaroló támogatók segítségével.

 „1893-ban egy nagypénteki istentiszteletről hazafelé igyekezve társaival fogant az ötlet, hogy alapítsanak társaságot. Ez az egyesület, a Nagypénteki Református Társaság célja, egy olyan nevelőintézeti gyermekotthon létrehozása volt, mely 6-12 éves korú gyermekeket gondoz, oktat, nevel. Ahogy akkoriban nevezték, az elbitangolt gyerekeket akarták összegyűjteni, és olyan otthont adni nekik, mely nem csak szállást, hanem életcélt és szakmát is adhat. „… otthon, könyvtár, műhelyek és foglalkoztatók. Hogy aztán a 15-16 éves nagyobbak távolabbra kerülvén, nem sokkal később már önálló kenyérkeresőkké váljanak, s a társaság által bérletként biztosított termőföld művelése, vagy kézműves műhelyek működtetése révén munkával fizessék meg neveltetésüket” - írta róla Kriston Vízi József megemlékezésében. A társaság mottója: „Neveld a gyermeket munkára, megél és jó marad!” Így alakult meg az Erzsébet Otthon Kamaraerdőn, kertészettel, mezőgazdálkodással, méhészettel, elméleti képzéssel és hitoktatással. Melyet 1900. augusztus 15-én adtak át, 34 gyermekkel. „Mit rejt és mi ez a furcsa embléma a falán? Egy ember, térden állva nagy kabátjával, köpenyével körbeöleli a gyerekeket” – ezt már a Budaörsön élő Körömi Gábor pedagógus, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségi tagja mondta 2015. június 18-án, a Pro Ludo Társaság éves délutánján, a Gálbory-villa kertjében (Budapest XII., Budai Hegyvidék, Kiss Áron u. 2.) lévő dr. Kiss Áron emléktábla előtt. Így folytatva: „Hogy az ezután következő század elsodorta ezt a kezdeményezést, s mindezen elvek ellen működött, arról legékesebben a Valahol Európában című film tanúskodhat, és persze mindannyiunk történelmi és pedagógiai tapasztalata. Mi dolgunk a világban? Nem csak az, hogy otthon legyünk benne, hanem az is, hogy segítsünk a jövő nemzedékének abban, hogy önállóan talpra tudjanak állni. A mi felelősségünk, hogy jobbak (igazabbak, becsületesebbek, erkölcsösebbek) legyenek. Méltóbbak Kiss Áron örökségére.”

 

Korábbi cikkeink:

http://www.budaorsinaplo.hu/multunk/20130829/buda-eors-egykori-arvahazanak-tortenete-i-resz-

http://www.budaorsinaplo.hu/multunk/20131029/munkara-tanitottak-a-gyerekeket

5240.jpg