Látássérültek egymásért

0
20
5248.jpg

Tudják-e hány vak és látássérült él Budaörsön és a környékén, illetve ebből a Buláke hány embert ér el?

Az egyesülési jog önkéntességen alapul. Mi nem kopogtathatunk be házakhoz, aki érintett, annak önmagától kell jelentkeznie, vagy ismerős, orvos ajánlására jönnek, és fontos természetesen a széleskörű tájékoztatás. Az adatvédelmi törvény miatt személyes adatot nem adhatunk ki, de tíz éve tíz fővel indultunk és jelenleg 120 körüli a tagságunk. Ők Budaörsön és a környékén, nagyrészt a kistérségben élnek, de néhányan kicsit távolabb. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy nem mindenkit értünk még el. Viszont más statisztikákból tudjuk, hogy a szerzett látássérültek aránya rohamosan nő, illetve az időskori látássérülés aránya is igen magas. Nekünk abban van fontos szerepünk, hogy ők és a családjuk a látáscsökkenést ne tragédiaként éljék meg, hanem egy kezelhető problémaként. Korábban országosan központosítva zajlott a látássérültek ellátása, napjainkban az országos szövetségen kívül két nagy budapesti szervezet, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete (ehhez tartozunk mi, Budaörsöt és vonzáskörzetét képviselve) és a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesülete tömöríti a közép-magyarországi régióban élőket. Így a munka sokkal eredményesebb, mint felülről lefelé építkezve, mert itt helyben a valós, egyéni igények szerint segítünk. Miben? Akár az irodánkban, akár az otthonukban tanácsadást, ügyintézést, saját autónkkal szállítást vállalunk, illetve vannak, akiket mi magunk foglalkoztatunk (szakképzett gyógymasszőreink kivétel nélkül látássérültek), és a legismertebbek a rendszeres közösségi programjaink. Ez utóbbiak sem csak a kikapcsolódásról szólnak, bár az is fontos, hanem igazi kapcsolati háló alakulhat ki. A Buláke tehát olyan helyi közösség, amelyben mi magunk vagyunk az értékteremtő szolgáltatók, példát mutatva, hogyan törhetünk ki a korlátainkból és válhatunk segítővé.

 

Melyek a látássérültek legfőbb gondjai a mindennapokban?

Elsősorban a napi közlekedés, az önellátáshoz a feltételek hiánya, az elmagányosodás veszélye és a mindezekből fakadó kiszolgáltatottság. A látás elvesztése minden érintettnél és gyakran a családtagoknál is egy trauma, amit azonban mindenki másként él meg. Sajnos sokan bezárkóznak, félni kezdenek a külvilágtól, és az önbecsülésük is csökken. Ebből az jelenthet kiutat, ha sikerül a vak ember számára megteremteni a minél nagyobb önállóság feltételeit, de tény, hogy a létező segédeszközök nagy része drága az amúgy is jellemzően anyagi problémákkal küzdő látássérülteknek. A már említett közlekedés, az egyre terjedő vakvezető sávoknak, a beszélő lámpáknak stb. köszönhetően nem lehetetlen, de bonyolult. S itt lehetne boncolgatni, hogy a látássérültekkel szemben sok az előítélet. Gyakran tartanak minket például a hivatalokban, bankokban korlátozottan cselekvőképesnek, és így is kezelnek, holott sokszor tényleg csak kisebb segítségre van szükségünk az adott ügy önálló lebonyolításához. S ebből kifolyólag munkát sem, vagy csak alig kapunk. Ami nélkül azután tényleg egyre többször kényszerülünk más emberek támogatására. De tegyük hozzá: ezek a problémák jellemzően nem Budaörsre vonatkoznak.

 

Miből áll egy vak ember jövedelme? Nekik is el kell-e évente menniük az állami ellátásért, ami a rokkantnyugdíj  helyébe lépett, felülvizsgálatra?

Elég bonyolult ennek a szabályozása, hogy például az itt végzett közhasznú munkánk mellett vagy annak hiányában kinek milyen és mennyi egyéb ellátás jár. Az előírt felülvizsgálat pedig a gyakorlatban nem egységes, de a régi, tartós rokkantak esetében a mi tapasztalataink szerint sokszor elég a papír, az igazolás beküldése, nem szükséges a személyes megjelenés. De sajnos hallottam történetet, hogy a vizsgálat megalázó volt, a vak embernek ki tudja miért, le kellett vetkőznie, majd annyit mondtak neki, hogy végeztek, és azzal már nem törődtek, hogyan találja meg egyedül a ruháit vagy a kijáratot. De ez ritka, általában ott is emberek ülnek...

 

A Buláke számára milyen további segítségre lenne szükség?

Most kezdtük el a Patkó utca 7-ben található egészségügyi szolgáltató irodánk átalakítását, illetve szeretnénk a már nagyon kinőtt Szivárvány utcai, adminisztrációs irodánk helyett egy nagyobbat. Az informatikai gépparkunk is megújításra szorulna, hiszen kicsi a kapacitásuk és lassúak, miközben az igénybevétel megnövekedett. Ezekhez minden tárgyi és anyagi segítség jól jönne és természetesen az adó 1% adományozása. De már az is segítség, ha igénybe veszik a sokak által kedvelt masszázsunkat.

A rokkantakról: http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150625/a-rokkantak-nem-penzt-csak-figyelmet-kernek

A napköziről: http://www.budaorsinaplo.hu/egeszseg/20150723/fogyatekosok-napkozije

Sorozatunk korábbi cikkei:

http://www.budaorsinaplo.hu/oktatas/20150620/kulcsos-gyerekek

http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150516/nemet-mondani-a-drogra-hogy...

http://www.budaorsinaplo.hu/egeszseg/20150413/a-csaladon-beluli-eroszak

http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150313/hogyan-segits-3-resz-idosek-gondozasa

http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150121/hogyan-segits-ha-hajlektalant-latsz-2-resz

http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150119/hogyan-segits-ha-hajlektalant-latsz

http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20150107/ne-csak-karacsonykor-segits

5248.jpg