Gábor és a „gitera”

0
21
7584.jpg

Mikor döntötted el, hogy a hangszerkészítést választod hivatásodul?

Mindig szerettem a zenét és lenyűgözött a hangszerek esztétikája. Mégis véletlenül tévedtem erre az útra: a Sternberg Hangszermanufaktúránál rézfúvós-polírozóként kezdtem, ahol megfogott a hangszerek formája, csillogása, fénye. Szeretek bíbelődni apró dolgokkal és az alkotásvágy mindig megvolt bennem, kiskorom óta festegettek is.

 

Ugyanolyan típusú hangszereket készítesz felkérésre, mint hobbiból?

Nagyon változóak a felkérések, de természetesen van átfedés. Ha valakinek például az állandó kiállításomon, a PostART -on megtetszik valamelyik hangszer, azt elkészítem, még akkor is, ha nem vág a profilomba.

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki egy új, addig még nem létező hangszert kreáljon?

Mindig vannak különböző alapanyagaim és általában vásárolok leharcolt hangszereket is, amelyeket vagy felújítok, vagy pedig felhasználok alkatrészként. Így történt, hogy egyszer volt egy citerám, amelyet már nem volt érdemes felújítani, így elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit lehetne vele kezdeni. Egyszer csak jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ez nem egy hagyományos asztalra tevős citera lenne, hanem olyan, mint egy gitár, amit kézbe lehet fogni és hosszú nyaka van. Ez lett a gitera, ami marha jól sikerült egyébként, nagyon szépen szólt. El is kelt azóta, van egy boldog tulajdonosa, aki nem is zenész, mégis beleszeretett.

 

Történt olyan is, amikor előre megtervezetten, felkérésre alkottál vadonatúj hangszert?

Van egy indiai zenét játszó barátom, aki kitalálta, hogy a brácsát, mint létező négyhúros klasszikus hangszert alakítsuk át úgy, hogy tegyünk hozzá még egy húrt, valamint nyolc zengőhúrt is, amilyen például a szitáron és a régi barokk hangszereken van. Így lett egy tizenhárom húros brácsánk, amin már csak az utolsó simításokat kell elvégezni. Ez például egy teljesen úgy hangszer, és nem is volt könnyű elkészíteni, mivel nem adta magát, hanem több, az építés során jelentkező problémát kellett megoldani. Az első például az volt, hogy nagyon sok húrt kellett elhelyezni egy viszonylag kicsi testen, de az építés során folyamatosan jöttek az újabb és újabb buktatók, amelyeken át kellett ugrani. Nagyon jó kihívás volt: nagyon szép és érdekes hangszer lesz belőle, amikor végleg elkészül. Látható lesz majd a kiállításomon is, és hangzóanyagot is készítünk vele, de szerintem színpadon is hallható majd, mivel a barátom több formációban is zenél.

 

Kitaláltatok már valamilyen nevet az új hangszernek?

Még nem, egyelőre tizenhárom húros brácsának hívjuk, de mindenképpen szeretnénk adni neki valamilyen fantázianevet. A gitera esetében ez is adta magát, itt semmi sem megy könnyedén, de majd kiforrja magát.

 

Úgy tudom, nem csak hangszereket hasznosítasz újra a munkád során, hanem más, nem szokványos anyagokat is felhasználsz a hangszereid készítésénél. Melyik az, ami leginkább közel áll a szívedhez?

Volt például egy olyan megrendelésem, amikor két, fémes hangon megszólaló dobot kellett előállítanom. Ezeket olajoshordóból készítettem el, és nagyon jól sikerültek, még egy tévéműsorhoz is kibérelték őket. Ezen kívül főleg az ütőshangszerek azok, amelyeket mindenféle tárgyból elkészítettem már, például kaspóból, cserépből, termésekből. Mindig azt mondom, hogy mindenből lehet hangszert készíteni, de főként a természetes anyagok állnak hozzám nagyon közel. A világon úgyis annyi műanyagot használnak, én próbálom tartani az egyensúlyt. A kézműves szakmákban szerintem nagyon fontos, hogy felhasználjunk mindent, amit a természet előállít, persze nem visszaélve vele, mert van olyan alapanyag, ami már szinte el is fogyott, ezért van például az ébenfa ára az egekben.

 

A kiállításod remek lehetőség arra, hogy az emberek lenyűgöző hangszereket láthassanak, a Budaörsi Dobkörön pedig ki is próbálhatják őket. Honnan jött a dobkör ötlete?

A barátaimmal kezdtünk együtt dobolni, majd ez kinőtte magát, és persze idővel megváltozott az összetétele is. Van egy 6-10 fős „kemény mag”, akik majd’ minden találkozón ott vannak, és rajtuk kívül mindig megjelennek új arcok. Szerencsére sok dobom van, így biztosítani tudom a látogatóknak a hangszereket.

 

Mi a dobkör célja?

Én nagyon szeretek dobolni, és amikor látom, hogy akik eljönnek, milyen felszabadultan ütik-verik a dobokat, és hogy élvezik az egészet, az nagyon jó érzés. Eljönnek, együtt vagyunk, zenélünk és megszabadulunk mindenféle problémától arra a kis időre. Látom, hogy eltűnnek a gátlások, felszabadulnak, pedig idegen emberek között ülnek; és ez benne a nagyon jó, nekem ez a cél. Persze ez magával hozza azt is, hogy akik eljönnek, megnézik a kiállítást is, és megtudják, hogy hangszereket készítek; természetes, hogy mivel ez a szakmám, ebből szeretnék megélni.

 

A dobkör ingyenesen látogatható. Tervezel-e szakkört vagy tanfolyamot indítani azok számára, akik komolyabban szeretnének a dobolással foglalkozni?

A dobkörre elég sokszor jönnek gyerekek, részükről, illetve a szüleik részéről merült fel az igény egy tanfolyamra. Kitaláltam a Perkasulit, mert ezek úgynevezett perkás hangszerek, azaz nem dobfelszereléseken tanulnánk, hanem inkább a kiegészítő hangszereken, mint amilyenek a kongák, djembék, sámándobok. Egy olyan minőségi programban gondolkodom, amelynek szerves része a hangszerkiállítás, alapvető elméleti kérdések átbeszélése, tisztázása, valamint természetesen a dobolás élménye. A tervek tehát már megvannak, de még szükség van egy kis időre és munkára, hogy végleges formába öntsem és elindítsam.

 

 

 

 

 

 

7584.jpg