Almaprojekt a 2. b-ben

0
51
7830.jpg

Október elején 7-8 éves gyerekek adtak ízelítőt – és szó szerint kóstolót - a szüleiknek, hogy mi mindent csináltak és tanultak az „alma projekt” keretében. E sorok írója nem mint tudósító kapott az eseményre meghívást, hanem mint nagymama. De ha már az ember szakmája az újságírás, muszáj másokkal is megosztani az élményt!

A Herman Ottó Általános Iskola nyitott szellemiségéről és a tanítóik, tanáraik gyermekszeretetéről már írtunk. Tavaly az épületük is megújult – ami most állami kézbe került, de hagyjuk, nem erről szól ez a cikk -, és a 2016/17-es tanévre annyi elsős jelentkezett, hogy az eredetileg tervezett három helyett egy negyediket is indítottak. Nem csak azért, mert szerencsére sok a fiatal család Budaörsön, hiszen a néhányszáz méterre lévő másik iskolába kevesebben kértek bebocsátást, mint korábban; hanem mert valamit jól csinálnak és ennek a szülők körében híre ment. Ez az októberi bemutató óra a 2. b osztályban csupán egyetlen példa arra, hogy vajon miért jó ez az iskola, de azt hiszem, hogy nagyon beszédes példa.

Egész hónapban otthon is az alma volt a téma. Milyen fajtái vannak, hol terem a legfinomabb, miért és mennyire egészséges. Másodikos unokám az óvodás kisöccsének magyarázta, hogy az almának van héja, ami tele van vitaminnal, de mégis inkább a gyümölcshúsát esszük meg, és hogy öt, hártyás rekeszben ülnek a magvak. Másnap a telkükről egy egész almaágat is bevitt az iskolába. Amikor pedig érte mentem, a falon a színes almarajzok közül ki kellett választanom, hogy melyik az övé. (Büszkén mondhatom, hogy sikerült, hiszen szív alakú almát csak ő festett.) S amikor az apja arról beszélt, hogy mennyire szeretne egy almalaptopot, a kislány megjegyezte, hogy az a legdrágább számítógép típus. Ezt meg honnan tudta?

A bemutató órán megértettem az unokám több héten át fenntartott izgalmát és érdeklődését a gyümölcsök iránt. Közel hatvanperces volt a gyerekek által előadott műsor, Ircsi néni, Keksz Ernőné és a délutános tanító Kitti néni inkább csak irányította és bíztatta őket. Mesék és igaz történetek elevenedtek meg, és mindenki kapott önállóan is legalább két-három mondatot. Tényleg kimerítő ismeretekhez jutottunk az almáról, két kisgyerek diavetítéses prezentációt tartott; majd a vége felé Ádám és Éva története is felkerült a táblára, és igen, a Macintoshról is megtudtuk, hogy azért lett az alma a logója, mert a cég alapítója egy almafa alatt álmodta meg a jövőt. A szülők pedig egytől-egyig nagyon büszkék voltak, és amikor búcsúzóul a kisfiúk és a kislányok körbekínálták a házi készítésű almás süteményeket, néhányan még egy darabig ott maradtak beszélgetni, pedig hétköznap, tanítás után már elég későre járt.

Konklúzió? Mintha arról láttam volna élőben egy kisfilmet, hogy mi a finn oktatási rendszer sikerének a titka. Itt Budaörsön, a Hermanban.  

(A fotókért köszönet az egyik szülőnek – a szerk.)

7830.jpg