1956. október – Ünnepségsorozat a forradalom 60. évfordulója alkalmából

0
44
7874.jpg

Új utcanév táblák avatása is szerepel az idei városi 1956-os megemlékezés programjában. Miért és mi ennek az üzenete a jövő generációinak?

Nehezen találhattunk volna alkalmasabb pillanatot, hogy a Göncz Árpád utca tábláját, illetve a Bibó István tér dísztábláit felavassuk, mint október 23-a előestéjét, hiszen életüknek egyik döntő fordulópontja volt a forradalom. Idén ünnepeljük a 60. évfordulót. Nem véletlen, hogy az erre létrejött emlékbizottság támogatta a rendezvényünket. A két ember barátsága és sorsa összefonódik, melyben ’56 meghatározó jelentőségű. Soha nem alkudtak meg a diktatúrával, elveiket sosem adták fel. Együtt is raboskodtak a megtorlások időszakában, és mindkettőjük híre túlnyúlik az országhatáron. Bibó tanulmányai a demokráciáról és a társadalmi kérdésekről örökérvényűek, Göncz a szépirodalom terén alkotott maradandót. Göncz Árpád részt vett a rendszerváltás előtti ellenzék szervezkedéseiben, majd megadatott neki, hogy köztársasági elnökként részt vegyen a rendszerváltás utáni időszak politikai életében is. Nem véletlen, hogy közvetlen, szerény személyisége okán mindmáig a legnépszerűbb politikusa ezen időszaknak. Magasra helyezte a mércét és nagy űrt hagyott maga után. A kívánsága az volt, hogy ne az államférfiaknak fenntartott díszsírhelyen helyezzék végső nyugalomra, hanem barátja, Bibó közelébe. Mostantól Budaörsön is együtt lesz - ha képletesen is - a két barát, s a közterületi nevek őrzik emléküket.

 

Önről ismert, hogy jó barátságot ápol Mécs Imrével. Mesélne róla, hogy milyen ember és miért becsüli őt?

Megtisztelő, ha Imre barátjának tekint. Természetesen ő is meghatározó szerepet játszott az 1956-os forradalomban és rá is börtön várt a leverését követően. Ráadásul ő volt az első ember, akivel a rendszerváltás előtti időszakban ellenzékiként személyesen találkoztam. A formálódó ellenállás egyik szervezetének műszaki értelmiségét igyekezett összefogni. Ebből lett az SZDSZ természettudományos tagozata, melynek tagja lettem. Ő is egy nagyon csendes, szerény ember, jóllehet igen sok megpróbáltatáson ment keresztül. Jó példája annak, hogy egy vallásos, keresztény ember számára egyáltalán nem ellentmondás a másik ember, az emberi szabadságjogok, a demokrácia mély tisztelete, a liberalizmus humanista értékeinek képviselete.

 

Sokak szerint a budaörsi ’56-os emlékmű nem jó helyen van a Szakály Mátyás utca végén, mert kevesen látják. Miért éppen oda került?

A kézenfekvő az lett volna, ha az egykori bolt környékén helyezzük el, hiszen a forradalom budaörsi civil áldozatai ott veszítették el az életüket, nevüket ma emléktábla őrzi. Többségük kenyérért állt sorba. Csakhogy a főúton végképp nincs erre megfelelő tér. Végül a szakmai javaslatok alapján a testület így döntött, hogy a Szakály Mátyás utca végén a kis tér alkalmas. Azért annyi előnye ennek a helynek biztosan van, hogy az ünnep alkalmával könnyen lezárható a közterület, ahol sokan elférnek. A méltó emlékezés pedig semmiképp nem földrajzi kérdés.

 

Már utalt a budaörsi ’56-os eseményekre, melyről a Heimatmuseumban konferencia is lesz. Erről is szó lesz az ünnepi beszédében?

A beszédemben a kerek évforduló kapcsán tágabb összefüggésekről fogok beszélni, s természetesen megemlékezem a közterületi elnevezések kapcsán Bibóról és Gönczről. A budaörsi összefüggésekkel egyébként is óvatosan kell bánni. Az elmúlt évben hallhattunk ezzel kapcsolatban az egyik pártrendezvényen vaskos hazugságokat. Nincs annál szomorúbb, mint amikor politikai szándékok mentén hamisítják a történelmet. A tény az, hogy az áldozatok egy – a mai napig nem tisztázott okokból - erre jött szovjet tankból leadott lövések során veszítették az életüket. Tragikus a történet, hisz a „bűnük” az volt, hogy sorban álltak a bolt előtt.  Ami miatt viszont fontos az óvatosság, az a következő: voltak más budaörsi áldozatok is, akik a pesti harcokban veszítették el az életüket. Sajnos a helytörténészektől a mai napig nem sikerült arra vonatkozóan egyértelmű bizonyságot kapnunk, hogy melyik oldalon. Ilyen kérdésben tévedni viszont több mint hiba. Három megemlékezésen veszek részt és mondok beszédet az ünnep kapcsán. A Heimatmuseum rendezvényén, ahol kifejezetten a kérdésben szereplő témakört járják körbe, Kálóczi Imre alpolgármester képviseli a hivatalt.

(Az interjú elkészülése után megtartott konferenciáról beszámolónk: http://www.budaorsinaplo.hu/multunk/20161018/akie-a-fegyver-aze-a-hatalom)

 

Van-e saját, személyes élménye 1956-hoz kapcsolódóan?

Mivel 1958-ban születtem, közvetlen élményem nem lehet. Szüleim azonban sokat meséltek erről az időszakról. Édesapám a VIZITERV munkástanácsának titkára lett. Csak a csodának és az ottani vezetők tisztességének köszönhette, hogy nem lett következménye a forradalom leverése után. Az épület, ahol dolgoztak a Kossuth tér sarkán állt, és a sortűz idején, aminek a körülményeit a mai napig szintén nem tisztázták pontosan, bent dolgoztak a hivatalban. Ők is ki akartak menni a térre, de a munka miatt csak később indultak. Azután eldördültek a fegyverek az Földművelődési Minisztérium épületéről. Halottak mindenütt. Sokszor ennyin múlik az emberi élet… Érdekes, hogy mérnökként később magam is abban az épületben dolgoztam, Fónay Jenővel együtt, aki szintén ’56-os, s aki a rendszerváltás után, 1989-ben a POFOSZ elnöke lett (a társelnök államfővé választásáig Göncz Árpád volt), s velünk dolgozott egy bizonyos Göncz Benedek is, aki Göncz Árpád fia.

 

Meghívók a városi ünnepségekre: http://www.budaorsinaplo.hu/kozelet/20161011/1956-2016-meghivo

Meghívó a Sapszon kórus ünnepi hangversenyére: http://www.budaorsinaplo.hu/kultura/20161002/cantata-in-memoriam-1956-meghivo

A budaörsi Fidesz rendezvénye: http://fideszbudaors.hu/1956-os-megemlekezes-2016/

A Jobbik meghívója itt jobbra a  képgalériában!

 

 

7874.jpg